Odaút: Kora reggeli indulás Budapestről, pontos felszállással. A fedélzeti reggeli szerény, de legalább friss, a stewardessek kedvesek. Párizsban átszállás a nizzai járatra, ami a Charles de Gaulle repülőtér belföldi termináljáról indul, a hatalmas komplexum túlsó felén. Ehhez ki kell menni az épületből, majd újra átesni a biztonsági vizsgálaton a belföldi kapuk előtt.
A gépbe ugyan pontosan szállítják be az utasokat, a felszállás azonban várat magára. Egy óra vesztegelés után a kapitány közli, hogy Nizzában vihar tombol, így nem kapnak leszállási engedélyt. Nagyjából két és fél órás, ellátás nélküli bezártság után végre indulhatunk, egy óra múlva azonban a nizzai megérkezés előtti panoráma a magasból komoly kompenzációt jelent a kényelmetlenségekért.
Mint később kiderül, csoportunk néhány tagja még rosszabbul járt: ők Marseille-ben vesztegeltek öt órát, bezárva a gépbe, az útközben kifogyó italkészleteket nem pótolta a személyzet, ami leginkább a gyerekeket viselte meg - és ennek hangot is adtak.
Visszaút: A nizzai tartózkodás első három napjában nem lehetett tudni, hogy a szakszervezetek által ígérgetett Air France-sztrájk végül megvalósul-e, szerencsére még időben meg tudtak egyezni az érintett felek, így elhárult az út a hazautazás elől.
A nizzai repülőtér épp ideális méretű, forgalmas, de nem zsúfolt. A check-in gyors és egyszerű, odabent a boltok választéka kielégítő. A várótermek kulturáltak, a jelzések egyértelműek. Párizsig az út rendben zajlott, az átszállás után már csak a kapuk környékén található boltok és vendéglátóegységek szegényes kínálatán siránkoztunk. A gép azonban pontosan indult és a tervezett időben landolt Ferihegyen.
H. Á.

