Zenei jogdíjak - A milliókat érő üzlet a régi slágerekkel
Újra dübörög a pénz. A streaming-szolgáltatók térnyerésével és a zeneipar digitalizációjával a zenei jogdíjbevételek látványosan növekedtek. Az Egyesült Államokban például a zenei ipar bevételeinek több mint 80 százaléka már a streamingből származik. A trend folytatódik, a koronavírus-járvány sem állította meg. A nemzetközi zenei piac hatalmas pénzforrás lett a befektetőknek: olyan platformok, mint a Spotify, az Apple Music stb. évente több százmillió dollárt termelnek.
Ezért mostanában nemcsak a fiatal sztárok, hanem a régi rock- és poplegendák is egyre gyakrabban adják el dalaik jogait – méghozzá milliárdos összegekért. Így tett például Ariana Grande, Billie Eilish, Drake vagy The Weeknd, akik dalainak jogaival már befektetési alapok kereskednek. A legfrissebb hírek szerint olyan ikonok is eladták szerzeményeik jogait, mint Bob Dylan, Neil Young, Shakira vagy Stevie Nicks (Fleetwood Mac). Ezekért az óriási katalógusokért a jogkezelők és befektetők elképesztő összegeket fizetnek:
– Bob Dylan például 300 millió dollárt kapott a Universal Music Publishing Grouptól mintegy 600 dalának jogaiért.
– Neil Young a hírek szerint szerződése feléért kapott 150 millió dollárt.
- Shakira 145 dalának jogait adta el a Hipgnosis Songs Fundnak.
A művészek számára ez biztosítja a jövőbeni bevételeket, miközben már most hatalmas pénzhez jutnak. A zenészek, producerek és jogtulajdonosok a biztos jövedelem érdekében adják el a dalaikat – főként az idősebbek, akik az életük végéhez közeledve szeretnék biztonságban tudni vagyonukat vagy egy alapítványba helyezni azt, mint Jimmy Buffett tette.
A streaming-megosztások és digitális eladások után járó jogdíjak a zenei ipar új fő bevételi forrásai. Már nem csak a CD- vagy vinyl-eladások számítanak. A befektetők, mint a Hipgnosis Songs Fund, kifejezetten olyan katalógusokat keresnek, amelyek népszerűek a platformokon. A Hipgnosis többek közt a Taylor Swift korábbi hat albumának jogait is megvásárolta – ezek ma már sokkal többet érnek.
A Hipgnosis Songs Fund portfóliójához olyan zenekarok tartoznak, mint a Pink Floyd, Genesis vagy a Led Zeppelin. Az alap alapítója, Merck Mercuriadis korábban Beyoncé és Elton John menedzsere volt. Most befektetési alapokat vezet, amelyek több millió dollárt fektetnek zenei jogokba.
A jogok, az előadási és sokszorosítási jogok ehhez kapcsolódnak. Így a német zenészek nem adhatják el a szerzői jogaikat kiadóknak vagy befektetési alapoknak, hanem csak licencelhetik azokat. Ez azt jelenti: például megvásárolhatók bizonyos zeneművek platformhasználati jogai, valamint sokszorosítási, előadási és streaming jogok a zenei jogvédő szervezet közvetítésével. A felhasználási lánc végén azonban a szerző marad a jog tulajdonosa. Ő meghatározhatja, hogy egy adott felhasználási mód – például politikai célokra – megengedett-e vagy sem.
Az USA-ban a jogkezelő szervezetek ugyan adtak el licenceket kampányszervezőknek 15.000 popdal felhasználására, de aki például Trump kampányánál akarta lejátszani őket, és az engedély nem volt meg, arra vonatkozott egy záradék, amely ezt megtiltotta. Viszont a legtöbb esetben a szerző még birtokolta a szerzői jogot. A Hipgnosis alap vezetője, Merck Mercuriadis biztosította, hogy a dalok jogainak megvásárlása után is mindig a sztárok érdekeinek megfelelően bánnak majd azokkal. Egyik példája erre Neil Young volt, aki már 1988-ban kijelentette a „This Note’s For You” című dalában, hogy „sem a Pepsiért, sem a Coca-Coláért” nem fog énekelni.
Hogy ez az elvárás mennyire egyeztethető a profitmaximalizálással – TV-sorozatokban való elhelyezés, termékhirdetések, közösségi médiás kampányok stb. – az még kérdéses.
A következő években, amikor a Hipgnosis befejezi a felvásárlásokat, a daljogok piaca még jövedelmezőbb lesz – ekkor a hagyományos kiadók mellett olyan alapok is versenybe szállnak majd, mint a Primary Wave vagy a Round Hill Music, amelyek felverik az árakat.
„A jogokért való nagy roham éppen csak elkezdődött” – nyilatkozta Hartwig Masuch, a BMG zenei kiadó és lemezkiadó vezetője a FAZ lapnak. És ahogy minden aranylázban, most is fennáll a veszélye, hogy túl sok minden kerül egyszerre piacra, így értékesítési válság jön, és sok értéktelen tartalom is eladásra kerül.
A szakértők gyakran emlegetik Paul McCartney és Michael Jackson vitáját is, miután Jackson 1985-ben megvásárolta a Beatles 251 dalának jogait. Jackson örökösei 2016-ban eladták ezeket a jogokat a Sony/ATV-nek, McCartney pedig csak most, Merck Mercuriadis segítségével juthatott újra hozzá.
A Beatles jogai még Mariah Carey karrierjének kezdetén is szerepet játszottak: az egyik alapvető döntés az volt, hogy nem adja el a jogokat, hanem saját maga gondoskodik a dalai kiadásáról – erről 2020-ban önéletrajzában is írt. Akkoriban ezt csak kb. 5000 dollárért tudta megoldani. Talán manapság már sok sztár újra átgondolja ezt, ha látják, milyen pénzek forognak kockán...
